Vajon ki nyer?



Csatlakozz hozzánk!

iwiw logo  facebook logo  rss logo  mami logo

Tetszik az oldal,

Ajánlom!

Keresés a webhelyen

Gyermekkori balesetek, sérülések, mérgezések megelőzése, lázcsillapítás


Gyermekkorban az égési sérülés, bármilyen idegen test légutakba jutása és a gyógyszer- vagy vegyszermérgezés olyan viszonylag sajnos nem ritka balesetek, amelyek egyik percről a másikra akár életveszélyes helyzetbe sodorhatják a gyermeket. Néhány egyszerű szabály ismeretével a kezdeti tanácstalanság megelőzhető, a már megtörtént baj következményei enyhíthetők.
 
Az égési sérülés súlyosságát az égés nagysága és mélysége mellett annak helye határozza meg. A későbbi hegesedés veszélye miatt még kis kiterjedésű égési sérülés esetén is kórházba szállítandó az a gyermek, aki arcán, nyakán, kezén, lábán vagy a gáttájékon szenvedett el égési vagy forrázási sérülést. Fekvőbeteg intézetben kell ellátni a gyermeket, ha felmerül a légutak vagy az emésztőrendszer sérülésének (pl. a láng belégzésének, forró folyadék lenyelésének) a gyanúja. Végül kórházba kell vinni a gyermeket abban a szerencsére ritka esetben is, ha a bőrsérülés áramütés vagy vegyi hatás következménye.
 
Az elsősegélynyújtás lényege az égett bőrfelszín hűtése. Ugyanis a bőr a külső hőhatás megszűnése után is meleg marad és most már ez a meleg bőr fogja károsítani a környező szöveteket. Különösen nagy jelentősége van a hűtésnek az általában felöltözött gyermeket érő forrázásos sérülésnél. Ilyenkor a forró folyadékkal átitatott ruha eltávolításával való bajlódás helyett az égett felszín azonnali hűtése legalább a további károsodásokat mérsékelheti. Az égett területet hideg vízzel kell öntözni, lakásban történt balesetnél legegyszerűbben a fürdőszobában zuhannyal. Minél komolyabbnak tűnik a sérülés, annál tovább célszerű folytatni a hűtést, akár 10-15 percen keresztül is. A lehűlt sebfelszínt kössük be száraz, tiszta anyaggal. Ha lehet, természetesen kötszerrel, de a fedőanyag sterilitásának különösebb szerepe ilyenkor nincs, a bőr úgysem volt csíramentes. Semmiféle kenőcsöt, port, fertőtlenítő szert az égett bőrre ne tegyünk, ezzel csak a későbbi ellátást nehezítenénk, és végső fokon ártanánk a gyermeknek.
 
A környezetével ismerkedő kisgyermek minden általa hozzáférhető és ételnek vagy italnak tűnő anyagot a szájába vesz és megkóstol. Különösen veszedelmesek a színes drazsé formájában forgalomba hozott gyógyszerek, amiket a gyermek sokszor cukorkának tekint. Mérgezés gyanúja esetén a gyermeket azonnal kórházba kell szállítani. Még akkor is, ha látszólag ártalmatlan szer kis adagjával történt a mérgeződés (pl. néhány szem vitamin tabletta), ugyanis soha nem lehetünk biztosak sem a szervezetbe jutott anyag mennyiségében, sem pedig abban, hogy csupán a szülő által felfedezett anyaggal mérgeződött a gyógyszerhez vagy vegyszerhez hozzáférő gyermek.
 
Mérgezés alapos gyanújakor a legfontosabb feladat a szervezetbe jutott méreg lehetőségek szerinti eltávolítása, ami a helyszínen hánytatással valósítható meg. A széles körben elterjedt hiedelemmel szemben ennek módja nem tej vagy erősen sós víz itatása. Itassunk a gyermekkel vizet, teát vagy akár gyümölcslevet, olyan folyadékot, amiből hajlandó nagy mennyiséget gyorsan meginni. Azt követően a gyermeket egy felnőtt ölében fektessük hasra és ujjal a torkába nyúlva kíséreljünk meg hányást provokálni. A mérgezés kórházi ellátásának első lépése a gyomormosás, aminek néhány ritka esetet kivéve mindig meg kell történnie.
 
Miként a mérgezésnél a szervezetbe jutott toxikus anyag, úgy az idegentest belégzése (orvosi nyelven aspiratio) után a légutakba került idegen anyag teremthet egyik percről a másikra életveszélyes helyzetet. Az aspiráció véletlenül következik be akkor, ha a gyermek orra vagy nyitott szája környékén olyan kisméretű és könnyű tárgy van, ami a belégzés során a légutakba juthat (például amikor a táplálékot majszolgató kisgyermek valamitől megijed, sírni kezd és a sírást bevezető első mély légvétel során a szájában vagy markában lévő ételből egy vagy több darabot belélegez).
 
Az idegentest belégzése után a gyermek általában azonnal köhögni és fulladozni kezd. Elsősegélynyújtásként a lábánál megemelt gyermek rázása mellett az a műfogás jön szóba, hogy a gyermek törzsét hátulról átkarolva előre hajlítjuk és a kilégzéskor erőteljesen rányomunk a gyomorszáj területére. Idegentest belégzésének gyanújakor a gyermek természetesen azonnal és mentőautóval kórházba szállítandó!
 
A légúti idegentesttel éles ellentétben, a tápcsatornába jutott emészthetetlen, de nem mérgező anyag általában nem okoz súlyos gondot. A tapasztalat az, hogy a mégoly ijesztőnek tűnő tárgyak (pl. gombostű, kinyílt biztosítótű) a tápcsatornán való végighaladása is csak ritkán teremt veszélyes helyzetet, nem vezet a nyelőcső, a gyomor vagy a belek sérüléséhez. Mindenesetre tanácsos ilyenkor is orvoshoz fordulni.
A lenyelt idegentest általában csak akkor jelent orvosi problémát, ha valahol a tápcsatornában elakad. A gyomrot már elhagyó idegentest gyakorlatilag minden esetben természetes úton elhagyja a szervezetet is, így a bizonyosan a bélben lévő idegentest esetében a tanácsadástól eltekintve orvosi teendő nincs. A gyermek fogyasszon rostdús táplálékot és a szülő a székletek megtekintésével bizonyosodjon meg az idegentest eltávozásáról. Ha az idegentest a gyomorban látható, akkor elképzelhető, hogy nem fog továbbjutni a gyomorból. Ilyenkor indokolt az orvosi figyelem, azonban ha a gyermek tünetmentes, 10-14 napig nyugodtan várakozhatunk.
 
Ha ennyi idő elmúltával még mindig a gyomorban van az idegen anyag, akkor indokolt az ún. gyomortükrözés (orvosi műszóval gastroscopia) végzése. Ilyenkor az idegentest általában ezzel az eszközzel eltávolítható, műtéti megoldásra szerencsére ritkán kényszerülünk. A nyelőcsőben elakadt idegentest viszonylag gyors beavatkozást igényel, ugyanis amellett, hogy táplálási akadályt jelent, a nyelőcső falának károsodásával, súlyos esetben akár átszakadásával is számolnunk kell.
 
Az esetleg iskolai ünnepélyen, énekkari szerepléskor, vagy templomban bekövetkező ájulást követően nem szabad az ájult gyermek fejét megemelni (például összehajtott kabátra helyezni) és különösen nem szabad az ájult gyermeket ülő helyzetbe hozni. Ilyenkor a legfontosabb cél az agy vérkeringésének biztosítása, ezért éppen a lábakat kell megemelni és azt kell elérni, hogy a fej legyen a test legmélyebben elhelyezkedő pontja!
 
A közlekedési baleset miatt járműben rekedt, vagy rázuhant tárgy alá beszorult gyermeket nem célszerű kirángatni, ha lehet, inkább meg kell várni a műszaki mentést. A kapkodó erőszak akár végzetes következményekkel is járhat (például a gerinctörött gyermeknél a gerincvelő sérülését és ezzel életre szóló megnyomorodást idézhet elő).
 
Végül szólnunk kell a lázcsillapításról. Ha a testhőmérséklet 37-38 °C között van hőemelkedésről, 38-39 °C között mérsékelt lázról, míg 39 °C fölötti testhőmérséklet esetén magas lázról beszélünk. Ezek az értékek a hónaljban mért hőmérsékletre vonatkoznak, a végbélben történő méréssel kapott érték általában 0,5-0,8 °C-kal magasabb a hónaljban mért értéknél. A láz minden életkorban szubjektíven kellemetlen jelenség, ami önmagában is indokolja a lázcsillapítást. Másrész csecsemő- és kisgyermekkorban, kb. féléves és 5 esztendős életkor között, a lázhoz ún. lázas görcs is társulhat. A gyermekek 2-5 %-ában jelentkezik ebben az életkorban lázas görcs, azaz viszonylagosan gyakori jelenségről van szó. A lázgörcs elkerülése csecsemő- és kisgyermekkorban még inkább fontossá teszi a késlekedés nélküli lázcsillapítást.
 
A lázcsillapítás két módja a fizikális lázcsillapítás és a gyógyszeres lázcsillapítás. A gyermekgyógyászati gyakorlatban az elmúlt évtizedekben a gyógyszeres lázcsillapítás indokolatlanul túlsúlyba jutott, holott a test fizikális hűtése lényegében mellékhatás-mentes lázcsökkentő módszer, ami önmagában vagy gyógyszeres lázcsillapítással kombináltan is hatásos. A gyermek számára talán legkevésbé kellemetlen eljárás a hűtőfürdő. A gyermeket kevés, testhőmérsékletű fürdővízbe ültetjük és locsoljuk, majd fokozatosan csökkentjük a fürdővíz hőmérsékletét 29-31 °C-ig. a hűtést addig folytatjuk, amíg a testhőmérséklet 38 °C alá nem csökken, ekkor a hűtést abba kell hagyni. Remegés, hidegrázás vagy a bőr elkékülése esetén a hűtést azonnal abba kell hagyni!
 
Magas láz, illetve fizikális lázcsillapítás kivitelezhetetlensége vagy eredménytelensége esetén kerülhet sor a gyógyszeres lázcsillapításra. Amennyiben a két módszert párhuzamosan alkalmazzuk, a gyógyszer beadása előzze meg a fizikális hűtés megkezdését. Ma az elsőként ajánlható szer az acetaminophen (Paracetamol, Rubophen). A szer előnyös tulajdonsága, hogy a gyomornyálkahártyát kevéssé izgatja, a bélből való felszívódása gyors és teljes, és csak igen ritkán vezet allergiás tünetek megjelenéséhez. Javasolt adagolása 10-15 mg/testsúly kg 6 óránként, maximális napi adagja 50 mg/testsúly kg. Terjedőben van a szintén kitűnő lázcsillapító hatású Ibuprofen használata, amely féléves kortól adható, a szokásos adagja 10 mg/testsúly kg 6-8 óránként.
 
A szalicilsav származékok (Aszpirin, Kalmopyrin) lázcsillapító hatása jó ugyan, de a gyomornyálkahártyát ingerlő és a véralvadást befolyásoló hatásuk és egyéb súlyosabb mellékhatásaik miatt alkalmazásuk különösen kisgyermekeknél háttérbe szorult (adagolás: 15 mg/testsúly kg).
 
A pirazolon származékok (Amidazophen, Germicid, Algopyrin) láz- és fájdalomcsillapító hatása megegyezik a szalicilátokéval, azonban alkalmazásuknak határt szabnak igen ritka, de igen súlyos mellékhatásaik. Ezért ezeknek a szereknek a használata 40 °C feletti lázas állapotokban, illetve akkor indokolt, ha a korábban említett szerekkel a láz 24 órán belül nem csillapítható. Szokásos adagolásuk 10 mg/testsúly kg, ami 6 óránként ismételhető.
 
A lázcsillapítással kapcsolatban csak általános tanácsokat adhatunk. Kérjük, beszéljék meg háziorvosukkal, hogy melyik az az oldat, végbélkúp vagy tabletta, amely gyermeküknek láz esetén legjobban megfelel.

Forrás: PTE Gyermekgyógyászati Klinika Tájékoztató Füzetének (előkészületben)  Függeléke
 
 
Kategóriák: